Tisztelt vezető, neked címzem-e levelet,
Rég elmúlt a nap amikor te adtad a kenyeret,
Rég elfeledted te is, egyszer ember voltál,
Elfeledted terved miért egykor harcoltál.
Itt az idő halld csak: rossz felé haladsz!
A fölműves is ember, nem csak egy paraszt,
Búza szára is egy érték, nem csak a kalász,
Vad maradsz ha folytatod, nem pedig vadász...

Tisztelt vezető, a vezetés előnye
Nem abba merül ki hogy mint lelőve
Elterített vad némul meg ember, aki lát
A csend nem feltétlen tisztelet, ezért hát
Jobban teszed, igen, szerintem jobban,
Tudod mint a lapos kavics, mi nagyot csobban,
Szépen pattogott igen, és örömmel nézte mindenki,
De a kő is csak elmerült, és nincs folytatás, ennyi...

Tisztelt vezető, te nem attól vagy nagy,
A test is végtag,fej meg törzs, nem csak egy agy.
Magad nem mész semmire s ha ez te be nem látod,
Úgy zuhansz a semmibe, csak a szádat tátod...
Beosztásról döntesz, de valójában életről,
Családok minden napja függ kicsinyes létedtől,
Te terveket szövögetsz, de ne aggódj majd fentről
E hálóban is megtalálnak, s majd minden eldől.

Tisztelt vezető, mit is mondtál egykor?
Tiéd a jövő!- s most mindenki elpatkol
Döntésednek súlya van, volt, lesz is,
De neked már a vezetés sajnos csak presztizs.
Most sok ember -mint én is- nézünk csak bambán,
Eldobtad ki szerinted felesleg héj a hagymán,
De mit is várjunk, az egész nem is lényeges,
Mert ember vagy talán, s nem lehetsz tökéletes!