Nem ez még nem a "mű", csak egy megjegyzés, ez egy dalszöveg lett volna, de mivel sosem készült el, hát fogadjátok szeretettel.

Mikor kicsi vagy az első amit szeretnél a járás,
Az egyedül evés meg az egy helyben állás,
S mikor eléred a célod, új vágyat érzel belül,
Milyen jó lenne fürdeni a kacsával egyedül,
Jó lenne a dömpert egész napra lefoglalni,
Az oviban a színes ceruzákat mind elmarni,
Az ovónéni pasijaként, hintázni, legózni,
Olyan nagy szeretnék lenni mint apu, melózni,
Egész nap csak móka, de nem elég neked,
És eljön a nap mikor lábad suliba teheted...
Először még tetszik, a betűk szavak lesznek,
Egyszer hozzáadtok, majd abból elvesztek...
De erre is ráunsz monotonnak tűnik megint,
És ebből a bajból senki nem húz ki nem segít,
Lennél inkább felnőtt, vagy 18 éves,
Akkor minden biztos megoldódik, ez nem kétséges...

Mikor gyötrődve fekszek ágyamon s az álom,
Nem jön szememre, magam előtt látom
A napot...hisz oly könnyű volt minden,
S a felnőtté válást mégse adták ingyen...

Felsős leszel és új tantárgyakat kapsz,
Ez valakinek tréé, valakinek meg klassz...
De egyben egyet értenek, a bűvös tizennyolc,
A szám mi bizonyosan majd egy szebb jövőt hoz...
Minden nap foci, és egymáshoz járkálás,
Először a móka aztán a tanulás
De többet akarsz, idősebb, felnőtté lenni,
S észre se veszed, és a pár évnek annyi...
Elérkezel oda hogy a pályád a tét,
És ekkor fordul elő az hogy sok ember vét
A legrosszab ha sorsodat a szülők döntik el,
Vagy lehet nem, a lényeg az hogy dönteni kell...
De ki tudja még akkor kamasz fejjel hogy mi lenne,
Hogy kőművesnek, vagy inkább profi dokinak menne...
A lényeg hogy fordulatot vesz veled a világ,
Egy idegen helyre mész hogy majd ott hallgasd az imát...

Mikor gyötrődve fekszek ágyamon s az álom,
Nem jön szememre, magam előtt látom
A napot...hisz oly könnyű volt minden,
S a felnőtté válást mégse adták ingyen...

S az idegen helyre is beilleszkedsz,
Ismerősöket na meg barátot szerezhetsz.
Egyre közelebb kerülsz a felnőtté váláshoz,
Egy beteljesűlt álomhoz, kocsihoz, álláshoz,
És a pár év úgy röppen el hogy észre se veszed,
Tizennyolc lettél, és kezed össze teszed...
Na persze aztán belelóg a kezed a nagy bilibe,
Rádöbbensz hogy nincs pénzed piára meg cigire,
Rájössz hogy kéne egy csaj meg egy állás,
És hirtelen jött kicsit ez a felnőtté válás,
Hiányzik a sok span kivel annyit lógtatok,
És sötétedik a kép amit megálmodtatok...
A szabadidőd alvással már körülbelül 0,
Hazaérsz a melóból és mint egy hulla,
Dőlsz be az ágyba és magad előtt látod,
Ami egykor voltál, és a teljesült álmot...

Mikor gyötrődve fekszek ágyamon s az álom,
Nem jön szememre, magam előtt látom
A napot...hisz oly könnyű volt minden,
S a felnőtté válást mégse adták ingyen...
Lennék inkább ovis, lennék inkább gyerek,
Csak ne vennének körül ezek a szigorú fejek,
Nem kell a pénz és nem kell az állás,
Gyerekkorba vissza, nem felnőtté válás...
Hol vagytok haverok, hol vagytok barátok?
Egymásra maximum évente találtok,
Vissza úgy 10 évet, élet helyett játékot,
S ne ezt a fárasztó nem becsült árnyékot...

Szerző: TAJ  2010.04.19. 02:48 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr81933201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan Burnley 2010.04.19. 18:19:36

Én ezt még nem olvastam, de tetszik. Kicsit eszembe juttatja az egyik versemet amit anno én is feltettem ide, az Álom és valóság-ot. Most csak a témáról jutott eszembe, felnőtté válás miegymás. Néha jó lenne gyereknek lenni, néha meg élvezem a mostani életem, fura egy dolog ez.

Szauervein Attila 2010.04.29. 13:55:50

Hát én még csak 19 vagyok, de szeretnék ismét gyerek lenni, gondokat elfeledni... De szerintem ezzel mindenki így van és sajnos nem vethetjük el a gondjainkat
süti beállítások módosítása