Nos, az aktivitás apadt, én többnyire dalszövegírással foglalkoztam az utóbbi időben, más meg mással, ahhoz meg mi közöm. Üdv mindenkinek ismét, utólag is buék, kellemes karácsonyt, a formaságok elmaradtak anno. Jobb később mint soha, bár lassan előre kívánhattam volna, nem utólag.

Továbbra is várjuk névtelen, vagy nem névtelen leveleiteket verseitekkel, novellátokkal, a már sok helyen megemlített címeken.

Ez itt a reklám helye, facebookon is megtaláltok minket, és ajánlom figyelmetekbe saját blogomat is, ha már én írom e pár sort.

A versek világába idén, ezzel térnék vissza:

Sajgó lélek

Ó te sajgó lélek,
Ki lelkem sóhajoddal kérted,
Testem minden nedvével epedezik érted.

Te sajgó lélek...
Hisz magad nem ígérted,
Mégis minden mozdulatod kéjjel megigézett.

Sajgó lelked,
De búmat feledteted,
Illatodat érzem, mégsem lehetek veled.

Sajgó bánat,
Mert csókolná a szádat,
S örömében kiáltaná, élj vele a mának.

Sajgó vágya,
Ajkad érintését várja...
S lelketlen lelke nem maradna árva

Szemed beleragyog, úgy ölel át karod,
De mindez álom, s ébredvén
Saját szívem sajog...