Álmot láttam, ott voltunk te meg én,
Te nem mozdultál, nem léptél felém.
És én csak vártam, vártam, hogy gyere,
Ám nem rám néztél, hanem másfele.

Kinyújtottam a kezem, hogy elérjelek,
Messze voltál, nem érinthettelek.
Néztelek könnyes szemmel, védtelen,
Te az égre emelted tekinteted.

Kiáltani akartam, hogy meghalld,
De ajkaimon nem tört át a hang.
Szomorún mosolyogtál fel a holdra,
Szemedben mintha könny csillant volna.

Futni akartam, hogy megöleljelek,
De lábam nem engedelmeskedett.
Elfordultál, nem néztél vissza sem,
Álltam visszafojtva lélegzetem.

Néztem, hogyan távolodsz el lassan,
Magad mögött hagyva minden rosszat.
Könny áztatta elgyötört arcomat,
Tudtam, most utoljára láttalak.

A láthatár mögött a nap felkelt,
Éreztem, itt a  vége, mennem kell.
Majd ezer csillogó darabra törtem,
S a föld nem volt otthonom többet.

2009.11.21