Bizalmam s hitem öledbe fektetve várom a holnapot,
Hogy lássam hogy ragyog, hogy kacag szemembe szemed,
Hogy érezzem kezed szorítását, tested melegét.
Mert karod menedék, hova világ elől bújhatok.
S búvok is ha kell, megragadlak s ölellek,
Átkarolva simítom tested, az érzéssel hallhatóvá tetted,
Láthatóvá a színtelen világot, íztelent ízessé,
Csókodban elvesztem, s egyben váltam én veszetté.

Kezem összetartva, szív minden gondolatom feléd hajtja,
Jövőm kétely nélkül, keretben kép s mi ott vagyunk rajta.
Némán tűr s nem mondja ki mit ordítva kiáltana,
Vigyél ma magaddal, ne búcsúzz el többet,
Ne érezzem többé hiányod, s ígérem rád örökké vigyázok.
Apró percek, csekély órák, s nem hetek, nem hónapok...
Apró betűk, gyatra szótagok...belőlük lett mondatok...
Évek tengerévé lesznek, s én építek rá csónakot.