Szeretném hinni, hogy eljött az én időm,
Hinni, hogy melletted vár rám a szebb jövő.
De olyan régóta nem hiszek semmiben,
Hogy már azt sem tudom, mindezt hogyan tegyem.

Szeretnék biztos lenni, hogy ez a sors keze,
Hogy őrangyalom fentről kézen fogva vezet,
S rád mutat ujja, jelezve ez az én utam,
Persze, ez sem lesz azért egy túl könnyű futam.

Itt egy kisbéka, ki hercegére vár,
Vajon lehet-e belőle királylány?
Merhet-e álmodni, úgy ahogyan más,
Vagy a kútba hull, mint múló látomás?

Mondanám, hogy ugyanúgy érzek, ahogy te,
De a kimondott szavak súlya végtelen.
És én nem merem vállalni, hogy összenyom,
Félek, hogy majd holnap mégsem úgy gondolom.

Mondanám, hogy ugyanazt akarjuk, te meg én,
Ám bennem még formálódik ez a vélemény.
Kecsegtető lenne, igen, talán van esély,
Hogy végül happy end zárja le ezt a mesét.

Itt egy kisbéka, ki hercegére vár,
Vajon lehet-e belőle királylány?
Merhet-e álmodni, úgy ahogyan más,
Vagy a kútba hull, mint múló látomás?

2010.04.07