Idegen ujjak érintenek. Megfordulok.
Angyali arc mosolyog rám, visszamosolygok.
Azt mondja, hogy régóta figyel, engem akar,
Vajon mi lenne ha ölelne az a két kar?

Repülnek a percek és mi csak beszélgetünk,
Néha-néha véletlen összeér két kezünk.
Hirtelen feláll, azt mondja most mennie kell,
Fejemben ádáz harc dúl: "Hagyd!" és "Ne engedd el!"

Körülöttem emberek, vidáman csevegnek,
Felírja a számát, s int, hogy "Most elmegyek."
Én csak nézek utána, kezemben mobilom,
Még érzem melegét, jé, üzenetet hagyott:

"Sajnálom, hogy csak úgy hirtelen elrohanok,
Ha tehettem volna inkább veled maradok.
Annyi mindent mondanék, de túl sok az ember,
Ha valamikor teheted, kérlek majd hívj fel!"

Arcomról a bánat egy mosolyban veszik el,
Barátnőim néznek, nem értik most meg mi lelt.
Már épp belekezdenék, de halványul a kép,
És lelkembe fájó sebet mar az ébredés.

2010.05.03