Napról-napra messzebb szállok,
Magam nem nevezném madárnak,
Csekély, ám de nemes célom,
Remélem megtalállak.
 
Hitem belefektetve,
Adom át magam a talánynak,
Egyszer úgyis eljössz hozzám,
Megígérem megvárlak.
 
És ha egyszer meglátlak,
Rögtön odalépek,
Csak megszólalni megtudjak,
Talán majd nem vétek.
 
Asztalon az étek,
Éhes gyomrát oltja,
Érzed már a vágyat,
Ahogy szirmaid bontja.
 
Te is így érzed ezt,
Régóta többre vágysz,
Ezért hiszem egyszer,
Végre rám találsz.