Amikor felébredek és süt rám a nap,
Fénye kacsint, és úgy hívogat,
Álmomat űzi a kávé illata,
Mosoly csillan, boldogság ajtaja!

Ne próbáld tönkretenni a napom,
Úgy se érdekelsz - rád hagyom,
Nem kell a kocsi, nem kell a vagyon,
Süss rám nap, te meg szeressél nagyon!

Hiába ordibálsz - meg se hallom,
Magamat végre boldognak vallom,
Csak a levegő illatát mélyen befalnom,
Ok nélkül, vidáman csillogjon arcom!

Nem érdekel oly sok régi harcom,
El nem ért sikerem, és a kudarcom,
Miért nézel bután, már rég láttál így?
Ok nélkül örülni annak, hogy dobban a szív...

Szerző: TAJ  2009.04.28. 13:42 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr811091382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan Burnley 2009.04.30. 20:55:58

Csak egyetlen apró kritiai megjegyzés:
"Csak a levegő illatát mélyen befalnom," nekem ez a sor fura, valahogy nem illik bele sehogysem, ha befalnom-at írsz akkor se jó, ha befalom-ot akkor meg megtörik a ritmus és szintén nem jó, vagy legalábbis olyan fura. Főleg ha mellé olvasom a következő sort, valahogy nem áll össze... de a többi tetszik :)

TAJ 2009.05.02. 10:16:41

Dia régi kommentjével élnék.
"Dia28 2008.12.20. 14:07:42
Sziasztok! Én is hozzászólnék ehhez a sorhoz. Szerintem ez az egyik legsikerültebb része a versnek, és jól példázza, hogy nem kell mindent kimondani, elég utalni-sejtetni dolgokra, a költőiségbe ez bőven belefér SŐT!!!"

-De ha nagyon magyarázatot szeretnél, utal az ok nélküliségre, a szabadságra.
Ha ne jött le, sajnálom.

Morgan Burnley 2009.05.02. 12:23:13

Lejött, csak ezen a két soron megakadt a szemem, de egyébként tényleg jól sikerült vers lett.
süti beállítások módosítása