Álmatlan éjszakák,
Álmos nappalok,
Fényes Holdvilág,
Sápatag Napkorong.

Szárnyal a gondolat,
Lehúz a valóság,
Szabad az akarat,
Nyomaszt a bezártság.

Megáll a gondolat,
Száguld az idő,
Elérte mit akart,
De messze a jövő.

Megtalált Téged,
Kint alkonyodik,
Nem engedne el,
De tovább álmodik.

Elröppen a kép,
Nem tudom mi van,
Vakít a napfény,
Csak álmodtalak.

2006.01.19.

Szerző: Morgan Burnley  2008.08.15. 15:06 4 komment

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr87617404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TAJ 2008.08.15. 15:11:59

Hű ez jó, és jól leírja az egészet, ritmusa nagyon tetszik, rövid de annál jobban leírja a témát.
Szép.

Morgan Burnley 2008.08.15. 15:22:48

Köszi :) Az egyiket kijavítottam amit beszéltünk :)

Ádám 2008.10.13. 22:20:46

Ez az egyik kedvenc:)
Tetszik, ahogy játszol a szavakkal:)

Morgan Burnley 2008.10.13. 22:27:22

úú lassan 3 éves vers, de ezt én is szeretem amúgy :) köszi :)
süti beállítások módosítása