Gyűlölni akarlak, bántani téged,
Ellökni messze, feledni végleg.
Törni, porrá azt az idejét múlt táblát,
Mire neved véstem egykor, hiú ábránd...
Szívem kitártam, lelkem beleadtam,
Gigantikus semmi, mit cserébe kaptam.
Ám én szakadatlan, égettem a tollhegyet,
Lesve tekinteted, remélve figyelmedet...

Csak ölelni akartalak, csókolni is talán,
Éreztem kellek, így furcsa talány
Miért is hesegetted el utolsó esélyed,
Senki az életben így nem fog szeretni téged!
Két választásod volt, van, nagy a hőség,
Ám hiába forró a talaj - én vagy a hűség?
Döntésképtelen vagy, itt rontod el talán,
Utolsó esélyed voltam, ki szerethet igazán!

Ki ostoba, halljon - mint a mondás is szól,
Gyertya vagy mi lángom nélkül lassan elalszol.
Üres vagy nélkülem mint az ég csillagok nélkül,
Visszafolytod levegőd - bár bőröd már kékül...
Önző lettem én is, adok majd ha kapok,
Kezedben a döntés, legyen ahogy akarod.
S ha azt kéred tőlem, legyek csak egy barát,
Jobb ha inkább elfelejted minden sorom szavát.