Gyűlölni akarlak és ellökni,
Miért? Miért nem tudom megtenni?
Mert szeretlek, megalázom magam?
Te meg hagyod, nézed mosolyogva.

Meg akarsz óvni? Hisz te vagy ki bánt,
Mondtad volna inkább: "Állj, ne tovább!"
Neked ez nagyon kényelmes, ugye?
Az meg kit érdekel, nekem szar-e...

Már így sem bízom szinte senkiben,
S most azt kéred, benned se tegyem?
Elhittem mindent, igen, ez a baj?
Hazugság volt, ez is kiderül majd.

Nyílt lapokkal játszottam, és tisztán,
Csalnom kellett volna érted? Talán.
És akkor én vinnék el most mindent,
Póker arccal, ahogyan Te tetted.

Bánt ez az egész, és az én hibám,
Jót akartam, hát hagytam, hogy csináld.
Nem számított az se, hogy elbukok,
Azt hittem, Neked így jó, ha maradok.

Eljött a pillanat, és zuhanok,
Neked mit sem változott mosolyod.
Mondd ki végre mit akarsz igazán,
Nem kell többé ködös fogalmazás.

Most kérem azt a pofont, de tőled,
Így lesz majd kerek ez a történet.
Tudod mi volt a legnagyobb hibám?
Azt hittem, Neked van szükséged rám...

Ismered határaid, mit tehetsz,
Én meg kergettem a reményt, hittem.
Válaszúthoz értem, hogyan tovább?
Itt maradjak még, vagy mondjam: "viszlát!"?

2008.09.26.