Érezted már valaha azt, hogy minden csillag fényesebben ragyog,
felülről nézed a várost és minden aprócska fény rád mosolyog?
Hogy soha nem leszel egyedül, akárhová is vigyen majd az út,
és, hogy minden igazán mély pontról létezik legalább egy kiút?

Gondoltad már valaha, hogy valahol a világban él valaki,
valaki, aki minden álmod könnyedén valóra tud váltani?
Hogy egyszer talán láthatod, találkozhatsz egy tavaszi éjen vele,
És életre kel újra, rég elveszett, szerelembe vetett hited?

Mert ő itt van, él, lélegzik, nevet,
és te csak nézed, de el nem hiszed,
hogy a világon létezhet ilyen,
tiszta, s érdekmentes szerelem.

Elhitted már valaha, hogy a tündérmesék valóra válhatnak,
életednek épp azon a pontján, mikor a legkevésbé vártad?
Szeretted volna már valaha, hogy egy pillanat örökké tartson,
hogy az idő minden pillanatot egy örök emlékké fagyasszon?

Akartad már valaha hírül adni ezt az érzést a világnak,
hogy boldog vagy, mert szeretsz és mert többé senki sem bánthat?
Álmodtad már azt valaha, hogy a sors újra bekopogott hozzád,
s te nem akartad, hogy felébredve rád törjön a rút valóság?

Mert ez most nem álom, hidd el nekem,
fogadd be az érzést tiszta szívvel,
néha mosollyal, s máskor könnyel,
de rendíthetetlen szeretettel.

2009.04.15.