Ne lökj el magadtól, nem bántalak,
Hiányzol értsd meg, rég láttalak,
Rég, igen, tegnap, rég volt az már hidd el,
Álmaid nálad hagytam arra kérlek, hogy ne vidd el.
Erővel s hittel, kitartok érvemnél,
Tényleg nem érted, tényleg nem, mondd meg mér'
Had szeressek, könyörgöm engedd meg,
Engedd meg nekem, ha nem látlak szenvedjek,
Engedd hogy éreztessek mindent amit akarok,
Engedj magadhoz, karoljam derekad, fogjam karod.
Kánikulában, ne fújj rám hópelyhet,
Forróbb a vágy annál, szív ettől meg nem dermed...
Átverni nem tudsz, ha kezedet nem tárod,
Csókom várod, de szádat mégis zárod...
Zavarba vagy, s ez nem annak a jele,
Hogy nem képzeled el: vajon milyen lenne vele?
Milyen lenne ha egyszer megmutatná,
Milyen lenne ha keze testem kutatná,
Milyen lenne ha megnyílnék előtte,
Cikázó érzések, gerincbe, velődbe...
Cifra gondolatok vásznadra festve,
Sétálni utcákon, kéz-kézben este,
Simítná' karod - ha te is akarod,
Sose tudod meg...ha nem hagyod...
Ne lökj el, nem akarsz, maradni szeretnél,
Légy vidám velem vagy, kacagj, nevessél
Ne vágj ily rémült arcot,
Bár tudom őrült harcok
Folynak most benned,
El kell hogy engedj,
Ideje menned, otthon várnak,
Bárhogy sietsz is, magamba zárlak...
Utolsó kommentek