Szia Drága,
Itt vagyok rád várva-várva...
Lehetnél akár az egyetlen álma,
Leesne az álla, ha vállad s a válla,
Szájad s a szája, egymásra várna...
Vagy máris vár, csak te nem érzed,
Szemeim a sorok mik a szemeidbe néznek.
Betűk alkotta kezek simogatják az arcod,
Szavak szőtte szájakra ajkaidat hajtod,
Testem a mondat mi testedhez simul,
Rímeim nedvem mi nedveddel higul.
 
Szia Édes,
Mit érzek, oly krémes,
De óvva intelek, a türelmem véges...
Miért kell tűnödni, mi az mi elválaszt,
Mi akadályozza hogy csókoddal elárassz?
Úgy szeretnélek, ahogy azt megérdemled,
Elűzném magányod, összes félelmed,
Ha még nem képzelted, hunyd be a szemed,
Hajtsd a vállamra a kicsike fejed,
S amint kis kezed szívem fölé teszed,
Érezni fogod, hogy érted létezek.
 
Szia Kedves,
Szád egyszerre forró és nedves,
Nyelved mint pillangó repdes,
Karommal oly szorosan karollak át,
Mint tópartot beszövő, burjánzó nád.
Persze csak gondolat, de ha már tetszik,
Szívedben ott vagyok, bár csak egy percig.
Csak egy kéz, csak egy szó, csak egy álom,
Csak egy kép kísért: magam előtt látom,
Érzem ölelésed, csókod, illatod,
Rajtad múlik mit kapsz, s mit adhatok.