Vársz és félsz és remélsz és azt hiszed, majd ez is jobb lesz,
de nem. Sohasem fog elmúlni ez a várakozás.
Ülsz és felállsz és keresed a helyed szüntelen,
de hiába. Nem lehetsz nyugodt míg nincs közel hozzád.

Mert ez sokkal több mindennél,
mit áltéltél valaha is,
ott van őrült álmaid mélyén,
s minden lélegzetedben is.

Mennél és állnál és futnál a szél szárnyán messzire,
ha tudnál. Nézd, a hold is ragyogva bíztat odafent.
Álmodnál és élnél és akarnád ott legyen veled,
ha lehet. Megfognád kezét, s nem engednéd el sosem.

Mert ez sokkal több mindennél,
mit eddig kértél a sorstól,
s bár, hogy igaz legyen, túl szép,
talán életedért kárpótol.

Szólnál és hallgatnál és dúdolnál lágy dallamokat,
az éjben. De nincs ki akkor meghallgatna téged.
Dühöngnél és aludnál és táncolnál önfeledten,
a fényben. Csak egy ember van, ki megnyugtatná lelked.

Mert ez sokkal több mindennél,
ha kell, szárnyakat ad neked,
elérni már semmit sem nehéz,
vigyázz, könnyen elveszítheted.

2009.02.25.