Olyan szép...a szoba falán az a kép,
Anyukám mosolyog amint hozzánk lép,
Apukám büszkén nyújtja át a csomagot,
Vidám gyermek, hat éves vagyok.
Olyan rég...de fejemben itt él még,
Ahogy remegő kezem a kezedért ég,
Rettegve csókol két remegő száj,
Általános osztály..hol van már...
Olyan kéj...testedhez simult a testem,
Ruhádat gyengéden rólad levettem,
Tomboltak vágyak, tomboltak hormonok,
Elszálltak évek, s a kamasz korod...
S most hol van apu?Szólj hozzám anyám!
Hol van a szád, mivel csókot adtál?
Hol van a tested, a gyönyör, az érzés?
Egyik sincs már, csak a szívemben vérzés.
2009.04.16. 09:27
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr101068097
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Morgan Burnley 2009.04.16. 16:22:34
Utállak, amiért még mindig jobban ki tudod fejezni az érzéseidet versben mint én... Szép. Őszinte. Fájdalmas. Szomorú. Szóval tetszik.
Utolsó kommentek