Ördögi angyal légy ma este a szeretőm,
Ölelj át, testeddel rejts el a világ elől.
Átlátsz rajtam ugye, s ismered titkaim,
Könnyedén felismered a hazugságaim.

Látod azt, hogy milyen is vagyok úgy igazán,
Ingatagon állok önbizalmam talaján.
Tudod mit fogok mondani, mielőtt szólnék,
Mindig meghallgatsz ha néha szomorú volnék.

Rabul ejtesz akkor is ha én nem akarom,
Hogy elfogadjam, majd még ezt is megtanulom.
Sosem hagysz menekülni, erősen szorítasz,
Elkóborolni csak látótávolságig hagysz.

Egyedül akarok lenni, de velem maradsz,
Ha valaha könnyben ázna arcom, letörlöd azt.
Gyengéden hozzámbújsz, mert látod mikor félek,
Pillantásomból mindent értesz ha rád nézek.

Ördögi angyalom vajon most merre járhatsz?
Hiába kerestelek, sehol sem talállak.
A gondolataimban élsz, mindörökké, hiszem,
Hogy a világon is létezel, hitesd el velem.

2009.07.05.
 

Szerző: Morgan Burnley  2009.07.06. 01:32 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr461228922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása