Azt se tudom...azt se... hol kezdjem a dolgot,
A helyzet mit átélünk tudod kicsit se megoldott
És ne mondd nekem azt hogy ez még olyan mint a régi
Ne mondd nekem azt hogy szíved még ugyanazt érzi!
Sokat gondolkodtam és rá jöttem arra
Mi már rég külön élünk, te jobbra én balra
Csak bambulva követjük azt az elfuserált szokást
Hogy együtt lakunk évekig egy eldeformált lakást...
Fiatal vagy, fiatal vagyok énis azt hiszem
Hogy megszokásból süljek tovább kizsírozott tepsiben
Mit jól odaraktunk s nem mondom nagyon ízlett
Mik ebbe sültek, ennyi év s a végén mégis így lett...
Rég rossz igen rég az ha már ki kell írjam magamból
S nem eléd állva közlöm hogy ki kell szállnom a hajóból
Mentőcsónakot ne küldj, még nem evezhetek vissza
Partot kell keresnem, hol a víz még lehet tiszta...

Körülöttünk sokan voltak ezzel így de mielőtt
Összefüggést keresel felejtsd el mielőbb.
Egyikünk se élhette ki kíváncsi természetét
De köszönettel tartozom a veled töltött percekért.
Hisz ha mindenki ellenem te akkor is velem voltál,
Elviseltél szerettél és mellettem kiálltál.
S egyben ez is az ok, itt kell hogy hagyjalak,
A szerepjáték nem megy s neked se kell hogy csak csaljalak.
Megmartalak, de ne félj hamar elmúlik a fájdalom,
A szél majd hamar elfújja homokba hagyott lábnyomom...