Nézz rám, s mondd van-e jövőnk,
Nap süt ránk, vagy jönnek a felhők?
Más világban élünk te meg én,
Itt, az élet végtelen tengerén.
Ha néha vihar korbácsolja fel a vizet,
Te csak fogd meg a két kezem,
S légy velem, mert én így kértelek.

Szeretlek, kódok nélkül, tisztán,
Egyenesen, egy hosszú életen át,
Nem kell ámítás, hazugság, csalás,
Csak te kellesz, s majd a halál.

Annyi ígéret vár, hogy teljesítsd,
Én várhatok, várok bármeddig.
Hiszek benned, itt leszel, ölelsz,
Bánatomra óvó gonddal figyelsz,
Felszárítod majd pergő könnyeim,
Rám mosolyogsz csillogó szemmel,
S elmúlik belőlem minden félelem.

Szeretlek, kódok nélkül, tisztán,
Egyenesen, egy hosszú életen át,
Nem kell ámítás, hazugság, csalás,
Csak te kellesz, s majd a halál.

A világ elől karjaidba bújtatsz,
Vagy csak némán álomba ringatsz,
Mellettem leszel, őrzöd az álmom,
Ha felkelek, elsőként arcod látom.
Boldog leszek, igen, azt hiszem,
És ha elmennél tőlem messzire,
Majd semmit nem ér az életem.

Szeretlek, kódok nélkül, tisztán,
Egyenesen, egy hosszú életen át,
Nem kell ámítás, hazugság, csalás,
Csak te kellesz, s majd a halál.

2008.08.02.