Tudod, mindig egy álomban éltem,
Egy álomban, ami csak az enyém,
Ahol szabadon repültem az égbe,
És nem számított, hogy éppen miért.

Hittem angyalokban és tündérekben,
S a szép szőke hercegben is, lovon,
A mindent legyőző szerelemben,
Az első csókban egy hajnalon.

Felnőni és hátra hagyni álmokat,
Igen, ez mindenkinek nagy dolog,
Eltemetni a gyermeket magadban,
Úgy, hogy a föld mégis tovább forog.

Mesékben hinni és álmodozni,
Mondd, ez olyan nagy baj lenne talán?
Igaz, hogy könnyebb mindent feladni,
És már semmiben sem hinni tovább.

Eljött a nap, fel kellett ébrednem,
És nem volt többé enyém az álom,
Most szárnyak nélkül bezárva élek,
Legbelül újra magányos vagyok.

Nincsenek már angyalok és mesék,
S a herceg is csak egy illúzió,
A szerelemben sem hiszek többé,
Minden köddé vált egy hajnalon.

Felnőni és hátra hagyni álmokat,
Igen, ez mindenkinek nagy dolog,
Eltemetni a gyermeket magadban,
Úgy, hogy a föld mégis tovább forog.

Mesékben hinni és álmodozni,
Mondd, ez olyan nagy baj lenne talán?
Igaz, hogy könnyebb mindent feladni,
És már semmiben sem hinni tovább.

De ki tudja mit hoz majd a jövő,
Új célokat, álmokat, szerelmet,
Lesznek az égen még bárányfelhők,
S várják majd, hogy újra repüljek.

Ismét hinni fogok a csodákban,
Hogy vannak még hősi királyfik is,
Ha nincs ló, a szamár is jó lesz majd,
Csillagok vigyáznak ránk hajnalig.

2008.10.19.

Szerző: Morgan Burnley  2008.10.19. 02:09 2 komment

Címkék: vers mese álom

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr93720969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TAJ 2008.10.19. 12:06:42

Hozzám közel áll a vers. Vagyis egy valamiben nem és mégis. Többször szembesültem azzal, fel kéne már nőni és megkomolyodni, ez valahogy az embernek azért nem így megy. Vagy csak nekem nem, de én minden nap érzem, hogy minden egyes porcikám tiltakozik az ellen, hogy komoly felnőtt emberként éljem napjaimat, s feledjem a gyermeket.

Tetszik a vers, és hosszú az élet, sose érd be a szamárral.

Morgan Burnley 2008.10.19. 12:24:42

Hát néha én se tudom, hogy most mi vagyok, felnőtt vagy gyerek... vagy melyik akarok lenni... gyereknek jobb lenne lenni néha.... és elmenekülni a dolgok elől, csak ez valahogy nem így működik...

A ló meg még visszajöhet, bár nem tudom akarok-e még lovat egyáltalán :)
süti beállítások módosítása