Tudod, mindig egy álomban éltem,
Egy álomban, ami csak az enyém,
Ahol szabadon repültem az égbe,
És nem számított, hogy éppen miért.
Hittem angyalokban és tündérekben,
S a szép szőke hercegben is, lovon,
A mindent legyőző szerelemben,
Az első csókban egy hajnalon.
Felnőni és hátra hagyni álmokat,
Igen, ez mindenkinek nagy dolog,
Eltemetni a gyermeket magadban,
Úgy, hogy a föld mégis tovább forog.
Mesékben hinni és álmodozni,
Mondd, ez olyan nagy baj lenne talán?
Igaz, hogy könnyebb mindent feladni,
És már semmiben sem hinni tovább.
Eljött a nap, fel kellett ébrednem,
És nem volt többé enyém az álom,
Most szárnyak nélkül bezárva élek,
Legbelül újra magányos vagyok.
Nincsenek már angyalok és mesék,
S a herceg is csak egy illúzió,
A szerelemben sem hiszek többé,
Minden köddé vált egy hajnalon.
Felnőni és hátra hagyni álmokat,
Igen, ez mindenkinek nagy dolog,
Eltemetni a gyermeket magadban,
Úgy, hogy a föld mégis tovább forog.
Mesékben hinni és álmodozni,
Mondd, ez olyan nagy baj lenne talán?
Igaz, hogy könnyebb mindent feladni,
És már semmiben sem hinni tovább.
De ki tudja mit hoz majd a jövő,
Új célokat, álmokat, szerelmet,
Lesznek az égen még bárányfelhők,
S várják majd, hogy újra repüljek.
Ismét hinni fogok a csodákban,
Hogy vannak még hősi királyfik is,
Ha nincs ló, a szamár is jó lesz majd,
Csillagok vigyáznak ránk hajnalig.
2008.10.19.
Utolsó kommentek