Engem a vágy éltet,
Veled leélt élet,
Mikor szemedbe nézek,
Érzem:te vagy a végzet.
Kezem fogod, s érzed
Itattam veled mérget,
Mi megmérgezte léted,
S te boldogságnak véled.
Tán' még bűnnek nézed,
Hogy teltek velem éjek,
De nincs mitől félned,
Lassan megérted...
Még múlnak el napok,
Tőled távol vagyok,
Szemem mégis ragyog:
Melletted halok.
Mert ha te is akarod,
Végig fogom karod,
És te majd hagyod,
Mert a tied vagyok.
2008.10.30. 11:54
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr89740249
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Morgan Burnley 2008.10.30. 12:50:44
Wow, nekem tetszik =) És nem tudok belekötni, pedig akartam.... :D Hát talán mostmár jól alakulnak majd a dolgok =)
TAJ 2008.10.30. 12:53:45
Nem is tudod milyen hiányérzetet okozol ezzel ^^
Utolsó kommentek