Engem a vágy éltet,
Veled leélt élet,
Mikor szemedbe nézek,
Érzem:te vagy a végzet.
 
Kezem fogod, s érzed
Itattam veled mérget,
Mi megmérgezte léted,
S te boldogságnak véled.
 
Tán' még bűnnek nézed,
Hogy teltek velem éjek,
De nincs mitől félned,
Lassan megérted...
 
Még múlnak el napok,
Tőled távol vagyok,
Szemem mégis ragyog:
Melletted halok.
 
Mert ha te is akarod,
Végig fogom karod,
És te majd hagyod,
Mert a tied vagyok.

Szerző: TAJ  2008.10.30. 11:54 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amateurwriters.blog.hu/api/trackback/id/tr93740249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan Burnley 2008.10.30. 12:50:44

Wow, nekem tetszik =) És nem tudok belekötni, pedig akartam.... :D Hát talán mostmár jól alakulnak majd a dolgok =)

TAJ 2008.10.30. 12:53:45

Nem is tudod milyen hiányérzetet okozol ezzel ^^

Morgan Burnley 2008.10.30. 14:11:07

Óóó már hogyne tudnám, azért csinálom ;-)
süti beállítások módosítása