Talán felnőttem, egyre több az elvárás,
De nem vagyok más belül, csak egy gyerek,
Ki nyüszít, ha messzire viszed játékát,
S önző módon magának akar mindent.

De megunom, s mindig kell valami más,
Amit majd úgyanúgy eldobhatok,
Érdeklődve szemlélem a zuhanást,
És elfordulva új játékba fogok.

Hagyd, hogy önző legyek, de közben jól figyelj,
Soha ne egyszerre add mit akarok,
Játszd a játékot, és kövess amíg lehet,
Lassan megérted, mik is a szabályok.

Tégy úgy, mintha sohasem érhetnélek el,
S én teljes erőmből harcolni fogok,
Mindig adj magadból egy újabb részletet,
S én majd mindig többet akarok.

Egy rezdülésemből tudd, hogy épp mit érzek,
Figyelj engem, s ne a szavakat halld,
Szelidíts meg, ahogy senki még előtted,
Hogy szívemet egyszer magadénak valld.

2009.02.04.